Az amerikaiak a rádióban vonatoknak hívták az ellenséges koreai repülőket. A leendő űrhajós egyet leszedett közülük, örömködése miatt kis híján eltiltották a repüléstől.

"Néha a küldetés jellege miatt közvetlen légiharcba keveredtem a MiG-ekkel, így például akkor, amikor B29-eseket fedeztem bombázásaik alkalmával, Észak-Korea felett. Amikor a MiG-ek támadtak – a rádióban csak vonatoknak hívtuk őket – úgy tűnt, hogy mindent elárasztottak. Egy szigeten volt a radarállomásunk - a koordinátája szigorúan titkos volt - és a szárazföld felől érkező MiG-eket érzékelte: két vonat itt, három vonat ott, és így tovább.

Aznap a MiG-ek sikeresen bekerítették F86-osainkat, és épp egy igen rázós helyzet alakult ki azok számára, akik hozzánk hasonlóan F84-esekkel repültek, vagy történetesen britek voltak, és Gloucester Meteorjaikban repültek velünk együtt. Észrevettem egy MiG-et, amint épp egy B29-es alól bukkant elő, elpuffogtatta munícióját, én meg rátapadtam. Nem egy klasszikus vadászmanővert hajtottam végre. Ő lassú volt, én meg pont fölötte voltam – jókor, jó helyen. Én vettem őt előbb észre, ez a túlélés művészete. Ezzel meglett az első MiG-trófeám. Önfeledt  hangulatba kerültem, de közben próbáltam arra koncentrálni, hogy a győzelmi mámor ne tompítsa el figyelmemet, és érzékeimet.

A legjobb rész a bázisra való visszatérés volt. Egy tűzkeresztségen átesett haditengerész gyerek voltam, egy MiG-gel a számlámon, és nem féltem megmutatni a Légierőnek, hogy visszajöttem a küldetésből. Áthúztam a repülőtér fölött olyan alacsonyan, amilyen alacsonyan csak tudtam, majd felhúztam a gép orrát, és két Immelmannt csináltam - egyiket a másik fölé. (Az Immelmann egy félhurok [ld. a képet], amit Max Immelmannról, egy I világháborús német repülősről neveztek el.)

A hurok második feléből úgy jöttem ki, hogy alig valamivel volt csak nagyobb sebességem, így nem sokon múlt, hogy átesem: ekkor két Légierő pilóta T33-asaikban elhúzott mellettem. Tönkretették a show-t, ahogy mifelénk mondják, de ez mit sem vont le a buli értékéből. A Bázis parancsnoka egy Red Mason nevű ezredes volt, aki a sárga földig leszidott engem. Önelégült vigyoromtól persze csak még dühösebb lett. „Csak így tovább” – figyelmeztetett, „és teszek róla, hogy ne repüljön többet”. Hivatalosan ilyen mutatványokat tilos volt bemutatni, de hát a harcosok már a lovagi tornák óta végeznek ilyen rituálékat."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra; ide kattintva az Apollo 11 asztronautája, Neil Armstrong társa mesél.)