Schirra szerint kínzóeszköz volt, az első asztronauták többsége kidobta a taccsot. 3D-ben forogtak, percenként harmincszor.

"Nem voltunk ugyan szuper atléták, akiket esetleg a NASA felvehetett volna űrbéli kaszkadőr-mutatványaihoz, de azért elég jó kondiban voltunk, ami ráadásul egyre jobb lett. Komolyan le akartunk szokni a dohányzásról, bár én a cigit egészen 1968-ig, az Apollo-s küldetésemig nem tettem le végleg. Olyan sportokkal edzettünk, mint amilyen a kézilabda, síeltünk, vadásztunk és horgásztunk. Glenn nagyon komolyan futott, általában napi több mint három kilométert.

Az edzés fontos volt, mivel az űrben testünket olyan stressz-hatások érhetik, amik még a repülőorvosok számára is ismeretlenek voltak. Megpróbáltak tehát olyan vizsgálatokat kitalálni, illetve olyan szerkezeteket építeni, amik révén a ránk váró stresszt hozzávetőlegesen szimulálni lehet – ezek voltak a stressz-szimulátorok. Volt köztük hasznos szerkezet is, mások azonban pusztán kínzóeszközök voltak.

Ez utóbbi kategóriába tartozott a Multiple Axis Space Test Inertial Facility, vagy röviden MASTIF. Ez egyszerre három tengely mentén pörgette testünket – forgó-, bólintó és legyezőirányú mozgás egyidejűleg; mindezt percenként harmincszor. Mind a heten kipróbáltuk ezt a hülyeséget, és valamennyien kidobtuk a taccsot, vagy ha nem, akkor nagyon közel álltunk hozzá.

A MASTIF-fal kapcsolatos fő aggályunk azt volt, hogy pont nem olyan helyzetet szimulált, ami legnagyobb valószínűség szerint az űrben vár ránk – azt, hogy egy űrhajó a három tengely mentén válik irányíthatatlanná. Az egyetlen alkalom, amikor valami ehhez halványan hasonló dolog történt, az Neil Armstrong és Dave Scott Gemini 8-as küldetése volt. Armstrong és Scott azonban az asztronauták második és harmadik csoportjával kerültek az űrprogramba, 1962-ben és 1963-ban, és ironikus módon ők sosem tréningeztek a MASTIF-on. [Íme, a MASTIF:]

A szerkezet Clevelandben a Lewis Kutatóközpontban állították fel. Al és Deke társaságában 1959-60 telén voltunk ott. Havazott, fújt a szél, és átkozottul hideg volt. Mindazonáltal Gus és Scott ragaszkodott hozzá, hogy odajöjjenek. Úgy volt, hogy péntek délután érkeznek vonattal, mivel az időjárás miatt a légiközlekedés szünetelt. Számomra érthetetlen volt az elszántságuk, hogy miért akarnak télvíz közepén egy pénteki napon mindenáron Clevelandbe utazni. Egészen addig értetlenül álltam a jelenség előtt, míg rá nem jöttem, hogy egy síelős hétvégén járt az eszük. Johnnak és Gordonak más dolga akadt, különben ők is velünk lettek volna. Valamennyien szerettünk síelni, és ez a mai napig így van: szerettük a közös programokat, szerettünk együtt lenni."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra.)

Juttasd el a neved, vagy szerelmed nevét a Holdra! Csatlakozz Te is a Puli Space csapatának facebook-oldalához!